Gyerekkoromban nem kerítettek nagy feneket a dolognak: beírattak a körzetes iskolába, a papírboltban megvettük az iskolatáskát és a tanszereket, az áruházban a tornacuccot meg a műszálas köpenyt (amitől a hajam szó szerint égnek állt), és ennyi.
Hát ez most már nincs így. Pedig a férjemmel előre elhatároztuk, hogy nem hagyjuk, hogy mindenféle külső körülmények felfokozott idegállapotba kényszerítsenek minket! Ez sem lett így, bár szerintem még mindig kevésbé idegrokkerkedtünk, mint egy átlagos menyasszony három héttel az esküvője előtt. :)
Az iskolakezdéssel kapcsolatban az alábbi örömöket, megható pillanatokat és izgalmakat éltük át az elmúlt esztendőben:
1. Iskolaválasztás
Utólag visszagondolva, már tavaly ősszel elkezdődött a haccacáré. Hová járjon a Gyerek? Mindenki mond mindent... Igaz, hogy nálunk jobban senki sem ismeri Szemünk Fényét, de akkor is nehéz nem magunknak - ráadásul pont NEKI, akinek a legjobbat akarjuk - megtalálni a megfelelő helyet.
Aztán meg mindenki kérdezgeti (és ezért nyilván nem ők hibáztathatók): "eldöntöttétek már???" Húúú...
2. Jelentkezés iskolafelkészítőre, nyílt napokra
Az iskolák mindenképpen ajánlják, hogy a gyermek vegyen részt az általuk szervezett felkészítőkön. Intézményenként változó, hogy ezeket hetente tartják vagy csak néhány alkalommal szervezik. Az ilyen foglalkozások előnyeiről/hátrányairól lehet vitatkozni. Személyes felelősségünk eldönteni, hogy érdemes-e járnia rá a gyerkőcnek - a foglalkozáson a szülők nem vehetnek részt.
A nyílt napokról abszolút pozitív a véleményem. Itt kínálkozik arra lehetőség, hogy a szülők bepillantást nyerjenek a tanórák menetébe, és válthassanak pár szót a pedagógusokkal, benyomásokat szerezzenek az iskola szellemiségéről. Ezek csak szülőknek szóló programok. Általában az iskola honlapján szokták meghirdetni az időpontokat. Intézményfüggő, hogy erre is jelentkezni kell-e. Ha igen, akkor érdemes megtenni az elsők között, mert könnyű lecsúszni!
Jártam olyan iskolában is, ahol a nyílt napon még nem tudta az igazgató, hogy kik lesznek osztályfőnökök a következő évben - pedig nyilván rájuk lettem volna kíváncsi. Sok cikket olvasni arról, hogy kis elsősök esetében a fő választási szempont a tanító néni - ezzel maximálisan egyetértek. :)
3. Jelentkezés és felvétel
Olyan szomorú, hogy számos iskola azt preferálja, hogy karácsonyig válasszunk intézményt - a lakcímátjelentős mizériákról nem is beszélve!
Ugyan mi csak tavasszal döntöttünk, de legalább abban a biztos tudatban, hogy a legmegfelelőbb intézményt választottuk a Mackónak. Jó érzés megbízható nevelőknek átadni reggelente a gyerkőcöt tudva, hogy jól fogja érezni magát és a tanítás végén lelkesen távozik majd az iskolából!
Miután nagy nehezen meghoztuk a döntést és kicsit megkönnyebbültünk, jött is a májusi jelentkezés. Vizsgadrukkos diák módjára toporogtunk mi, szülők a folyosón, míg következett a megkönnyebbülés: felvették a kisfiunkat a vágyott osztályba!
4. Első szülői értekezlet
Ez naaagyon kellemes izgalom: találkozás a tanító nénivel, infók a tanszerbeszerzésről, az első szeptemberi napok várható alakulásáról. A mi esetünkben teljesen pozitív, ennek örömére jól belazulunk!
5. Óvodai ballagás
Az óvó néniket és a dadust az egész családunk nagyon szereti, nehéz az elválás. A ballagás könnyeket csal a szemünkbe - a daduséba is. :)
Ekkor még nem tudjuk, hogy - nagy örömünkre - szeptembertől ugyanez a nyerő csapat egyengeti majd a kislányunk sorsát is. Úgyhogy én már negyedik éve járok hozzájuk! :)
6. Vakáció és iskolavárás
Nagyon sokat nőtt ezen a nyáron a Mackó: felelősebb, megfontoltabb, önállóbb lett, jól meg is nyúlt.
Hiába tartottuk következetesen magunkat ahhoz, hogy nem stresszeljük a Gyerkőcöt, csak izgatott kicsit szegénykém - érzi, hogy van valami a levegőben. Egyrészt kérdezgetik az ismerősök: "és várod már az iskolát?" Másrészt tudja ő, hogy új időszámítás kezdődik. Szó szerint. :)
7. A gyerekek "átprogramozása" a korán kelésre
Nálunk ez könnyen ment: pár nagyszülőknél töltött nap után hulla fáradtan hazaestek, és korán ágyba dugtuk őket. Másnap még korábban - és így tovább. Kb. egy hét leforgása alatt eljutottunk odáig, hogy nyolckor lámpaoltás van.
Szuper, mert szabadok az estéink - már ami minket, felnőtteket illet.
Az viszont szomorú, hogy megszűntek a késő estébe nyúló vendégeskedések, házibulik. Senki sem forgatja már ki a gyerekszobát a sarkából este kilenckor... :)
Amúgy jót tett a gyerekeknek, hogy pontos keretek közé szorítottuk a napjaikat. Nem feszegetjük többé a biológiai órájukat jobbra-balra, este nyolckor mind álmosak, masírozhatnak is az ágyikóba. Többet is alszanak kb. fél órával, mint korábban, és kiegyensúlyozottabbak napközben.
8. Tanszervásár
Aki azt hiszi, hogy az első papírboltban minden szükséges eszköz megvásárolható, az alaposan téved! Mi három különböző üzletből kapartuk össze a felszerelést.
Az iskolatáska kiválasztása sem smafu. A figyelembe veendő szempontokról szerencsére ma már számos irodalom olvasható a neten. Engem zavart, hogy a táskakínálat nagy része csak virtuálisan érhető el, ezért aztán előbb a neten választottuk ki a tetsző darabot, aztán rákerestünk egy üzletre, ahol kapható, és ott szépen felpróbálta az Érintett.
Kell még persze tolltartó, tornazsák, tesicucc, tízórais doboz, kulacs, fehér ing és sötét nadrág, hétköznapi sulis ruhák (az ovis melegítők helyett) stb. Készüljünk fel, nem két fillér. :(
9. Logisztika megszervezése
El kell döntenünk, hogy melyik gyereket ki hozza-viszi a megfelelő intézrménybe. Három gyereknél ez már komoly tetrisz nap mint nap.
10. Szeptember 1.
Évnyitóval indítunk: meghatódunk, de csak nem bőgünk a megszeppent gyerek előtt! :) Hamarosan magára hagyjuk Szemünk Fényét, és tűkön ülve várjuk a közelben az ebéd utáni visszatérést az iskolába.
Pár hét alatt önálló lesz féltett kis kincsünk: egyedül közlekedik az épületben, önmaga felel a cuccaiért, barátkozik, viselkedik, figyel, tanul.
Kezdetét veszi egy új korszak, új határidőkkel és teendőkkel. Például figyelni kell arra, hogy legyen itthon kaja, amiből korán reggel tízórait készítünk. Ne felejtsük el befizetni az ebédet, mert ha az előírt napokon elmarad, egy teljes hónapig nem kap a gyerkőc meleg ételt. Délutánonként érdemes átnéznünk az iskolatáska tartalmát.
Ugyanakkor meglepődve tapasztaljuk, hogy sokkal rosszabbra számítottunk. Ugyan többször kell nemet mondanunk ad-hoc programokra, a gyerekeknek igenis jót tesz a pontos napirend.
11. Négykezes küzdelem az öntapadós fóliával
Nem értem, hogy erre miért nem készített fel senki. Ez miért nem beszédtéma a szülők között? :)
Arról a röpke 90 percről van szó, amíg az összes elsős könyv átlátszó borítót kap. Ez a program a párkapcsolat erősítésére és az egymás iránti tolerancia növelésére melegen ajánlott, egyben a gyerekeknek is türelempróba, mert amíg a szülők egyre vörösödő fejjel a gyűrődő, tapadó, buborékokat képező fóliával küzdenek, nem ajánlott szóba elegyedni velük. :)
El nem tudom képzelni, egy ember hogyan birkózik meg ezzel az idegőrlő feladattal. Viszont az eredmény igencsak tartós.
12. Második szülői értekezlet
Erre szeptember elején kerül sor. Ismerkedünk az osztályteremmel, további infókat nyerünk gyermekünk napirendjéről, kirándulásokról, szünetekről stb.
13. A szülők "átprogramozása" a korán kelésre
Még mindig folyamatban... :)
Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok. Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok. Hírlevelemre a blogfelület jobb oldalán tudtok feliratkozni.
Nézzük a képeket szép sorban!
Mivel finoman szólva nem vagyok egy Picasso, erről a képről puskáztam a faleveles mintát:
