Végre kész a gyerekszobafal! Már régóta ragasztgatunk ki ezt-azt a gyerekekkel, de mindig olyan befejezetlennek tűnt. Most sem végleges. Bizonyára változnak majd a képek az évek folyamán, úgyhogy bízom benne, hogy sikerül majd nagyobb kár nélkül visszahúzni a dekortapasz csíkokat a fehér falfestékről.
Nézzük a képeket szép sorban!
A fekete-fehér saját gyártmányú képregény a nagynéni ajándéka.
A középső piros felirat családi aforizmát takar, zseníliadrótok összesodrásával és tekergetésével született. A betűk megformázása nem nagy ördöngösség - nem úgy, mint a felragasztás! Őszintén bevallom, hogy a felirat rögzítésére használt kétoldalú ragasztó itt-ott elenged időnként, én meg rendszeresen visszatapasztom. De nem így volt ez kitalálva, ezért aztán ha legközelebb ilyesmire adom a fejem, inkább szögre akasztom majd a drótot.
A dínós zászlófüzér, amint látható :), saját munka, itt számoltam be róla.
A méhsejtgömbös faliképek egy négy részes szett részei, amely itt megvásárolható. De saját magunk is előrukkolhatunk egy szép rajzzal és kiegészíthetjük méhsejtgömbökkel. Mi ilyet készítettünk házilag.
A hajtogatós térbeli képek már nem kaphatók, de a miénkhez hasonló itt elérhető, négy darab van egy csomagban.
A homokszórással készült képek itt beszerezhetők.
A kollázsképek szintén a Djeco termékei.
A fotók és rajzok nagy részét a neten találtam.
A zsírkrétás képet a nagyfiammal készítettük, ebben a posztban szerepel a leírása.
A retró suba falvédő a gyerekek dédnagymamájának munkája. A férjem ezt nézte harminc évig a nagyszüleinél, és elképzelhető, hogy a következő tíz-húsz évben is ezt fogja nálunk. :)
A színes mancsnyomot anyák napjára kaptam. ‹3
A falon maradt két képnek még hely, ezeket gyorsan megoldottam maszekban. :) Kreáltam két posztert: az egyik a hableányos szöveg, a másik a nagyfejű tündér. Erre nem vagyok kifejezetten büszke, de a Kisasszonynak tetszik, úgyhogy jó lesz egyelőre. A születésére az a magyarázat, hogy ihletett pillanataimban olykor megfeledkezem arról a tényről, hogy nincs kifejezetten jó kézügyességem. :)
Az életnagyságú poszter a Mackót ábrázolja, amint épp tűztáncot jár. Egy jó hangulatú kézműves tábor emlékét őrzi.
A cirkuszos kép egy Janod kirakóhoz tartozik.
A bohócos képet a férjem rajzolta tableten.
A versrészlet bizonyára sokaknak ismerős: Varró Dániel Nem, nem, hanem című kötetéből származik. Sajnos semmi foganatja nincsen, amire a legnagyobb bizonyíték kislányunk dupla ágya.
Nem mondom, elég mozgalmasra sikeredett a dekoráció. Te jó ég, lehet, hogy ettől vannak néha úgy begajdulva a Kölykök??? De a vendégeink általában megmosolyogják, úgyhogy csak nem olyan vészes. Vagy mégis? :)
Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok. Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok. Hírlevelemre a blogfelület jobb oldalán tudtok feliratkozni.
