Igazán nem ájulok el a saját szülői teljesítményemtől, de talán valamit mégsem rontottunk el annyira: ez pedig a rendszeres meseolvasás a gyerkőcöknek!

Nehéz visszaemlékeznem a kezdetekre: amikor csak a Mackó körül forgott még az életünk, és együtt nézegettük a képeskönyveket, ujjacskájával mutogatta bennük a tárgyakat, és ötvenszer is elismételtük az "ez mi?" kérdésre a választ.

Aztán jött a Gengszter, aki már csecsemőként hason feküdt a Mackó ágyán a meseolvasás ideje alatt, rendületlen nyálcsorgatás közepette, fejét felemelve figyelte a bátyját, mígnem egyszer csak leejtette a kis kobakját és utolérte az álom.

Na, ez volt az az időszak, ami tényleg szélsebesen elröppent nálunk, hiszen csakhamar megérkezett a kis Hercegnő, és egy-két évig kb. úgy éreztük magunkat, mint Dorothy, amikor hátára kapta a tornádó. De akkor is meséltünk a Nagyfiúnak: egyikünk a könyvet lapozta, másikunk a Kicsiket gardírozta.

Ugyan utóbbiak szépen növögettek, jó ideig még mindig nem ültek meg a fenekükön a meseolvasás idején. Ilyenkor mindenféle tárgyakkal a kezükben, brümmögve-petyegve tipegtek fel-alá a gyerekszobában az esti szertartásunk alatt.

Ez az időszak is elmúlt, ma már mindhárman hozzák lefekvés előtt a kívánt kötetet, és türelmesen végigülik az összes történetet. Kb. másfél éve pedig külön színfoltja az estéinknek, ha a Mackó is olvas egy-egy mesét a Kicsiknek.

Ő a maga részéről nem sokat vacilált, gyorsan beiratkozott az iskolai könyvtárba, és már a harmadik könyvét fogyasztja onnan. Egyelőre rövidebbeket választ saját célra, viszont együtt egész terjedelmes kötetekbe is belevágunk. Ez nekem, aki lassan már álmomból felébresztve is egyből rázendítek akármelyik (egyébként imádnivaló) Boribon-történetre, bevallom, kész felüdülés! :)

Így most olvasunk, amíg ők hárman a fürdőkádban pancsolnak vagy a gyerekszobában játszanak, olvasunk az orvosi rendelőben (szigorúan csak a váróteremben! :) ) és az étteremben is. Ha utazunk, gyakran hallgatunk hangoskönyvet a kocsiban. A diavetítő pedig örök kedvenc nálam is!

Mielőtt boldogan élnénk, míg meg nem halunk, íme néhány tipp arra vonatkozóan, hogyan küszöbölhetjük ki a testvérek közti korkülönbségből adódó "generációs problémákat" meseolvasás terén:

Szerencsére a Mackó számára magától értetődő, hogy a könyvtárból nem jön ki üres kézzel. Nagy öröm, hogy rákapott az egyedül olvasás ízére is.

Itt a vége, fuss el véle! :)

A megosztásokat előre is köszönöm szépen. Találkozzunk Facebookon és Instagramon is!