Egészen biztos, hogy azoknak van igazuk, akik szerint a gyerekkor minden szakasza egyformán izgalmas és örömteli. Mármint a szülők számára.
Most, hogy a Mackó iskolás lett, olvasás terén új kapuk tárultak ki előttünk: egy teljesen ismeretlen világba cseppentünk, árnyaltabb humorral, kalandosabb történetekkel, precízebb leírásokkal teli, letehetetlen könyveket falunk.
A következő három kötet különösen közel áll a szívünkhöz.
Annie M.G. Schmidt: Viplala
"Szeretném tudni, mi az ábra. Ha mindenki összevissza pittyent, akkor senki sem fogja tudni, mi merre hány méter."
Egy manó méretűre zsugorodott kis család vidám kalandjai Viplalával, a szeretni való, mágikus képességekkel megáldott, apró emberkével, aki addig-addig pittyentget (azaz varázsol), amíg jó nagy felfordulást nem okoz maga körül. Haragudni mégsem lehet rá, nevetni a kalamajkákon annál inkább!
A kalandok egy második kötetben folytatódnak, ezt a Mackó fedezte fel a könyvesboltban, nagy lelkendezés közepette. Épp most olvassuk. Bevallom, nekem az első jobban tetszett, a kisfiam viszont ezért is odavan, tegnap este például suttyomban előre olvasott, amíg én a testvéreit indítottam el a lefekvés rögös útján.
Janikovszky Éva: Égigérő fű
Leginkább a szép zöld gyepről nevezetes ez a könyv, pedig sok-sok apró, finom humor tarkítja még. A történet középpontjában a Misu nevű kisfiú áll, és annak a gangos háznak a folyton egymást fürkésző lakói, amelyben Misu a szünidőt tölti. Janikovszky Éva bájos stílusa és az általa megelevenített régi, komótos tempójú világ elvarázsol kicsiket és nagyokat egyaránt.
Anne Civardi, Joyce Dunbar, Kate Petty, Louisa Somerville: A csodalámpa
Kíváncsi vagyok, a Kicsik vajon hogyan dekódolják a kötetben szereplő rövid andalító történeteket. Tipikus esti mesék, amelyek a kis testet-lelket ellazítva, a szorongásos gondolatokat elűzve kísérik át a gyerekeket az álmok világába. A nagyfiam bizonyára jobban érti a mondanivalót, de mivel nem a cselekményen, hanem a "belső mozin" van a hangsúly, az ovisok is egy hang nélkül hallgatják.
Ha este ebből a könyvből mesélünk, akkor nem törnek elő a "de mi lesz akkor, ha..." kezdetű tépelődések. Pedig szerepelnek a kötetben rázós témák (veszteség, könnyek, szomorúság), de olyan természetességgel, hogy a szorongások a gyerekekben mind feloldódnak.
A lassú tempójú, varázslatos történetek még engem is segítenek "átkapcsolni" pihenő üzemmódba. :)
Arra vonatkozóan, hogyan olvassunk mesét különböző korú gyerekeknek, itt találtok tippeket.
A megosztásokat előre is köszönöm szépen. Találkozzunk Facebookon és Instagramon is!
