Mennyi minden történik egyetlen esztendő alatt, ha az embernek kisgyerekei vannak! Pláne, ha emellett még blogolásra is adja a fejét...
Kezdetek
Amikor az elmúlt év elején belekezdtem az írásba, még nem járt óvodába a kislányom. Ekkor már hosszú éveket töltöttem itthon a gyerekekkel, és - részben külső ösztönzésre, részben belső motivációként - felmerült bennem az igény, hogy de jó is lenne egy blog!
Sejtettem én, hogy sok időt igényel a dolog, és bizony időközben többször is eszembe jutott, hogy feladom. Például a nyári szünetben, vagy amikor ősszel visszatértem a munka világába. Érdekes, hogy ilyenkor mindig jött egy külső pozitív hatás, ami megerősített abban, hogy kár lenne abbahagyni.
Megjelenés
Ilyen megerősítés volt a lakásunk szeptemberi bemutatása a Saját Otthon Projekt blogon. Épp a gyerekorvosnál gubbasztottunk, amikor üzenetet kaptam Diától, hogy szívesen megjelentetné a lakásunk részleteit. Nagyon köszönöm neki még egyszer a lehetőséget!
Fejlődés
Még mindig csak ízlelgetem ezt a számomra új világot: év közben kicsit letisztult a blogfelület, folyamatosan fejlődik a design, a tartalmat illetően is tudatosan kóstoltam bele különböző dolgokba. A Facebook és a Pinterest mellett elindítottam az Instagram felületem is, közben jelentkeztem egy online fotótanfolyamra. Nemcsak a blogfelület igényes megjelenése miatt érdekel a fotózás, hanem a gyerkőcökről is szeretnék olyan szép képeket készíteni, amiket büszkén tehetnénk ki a falra! Mármint nem a gyerekek kinézete, hanem a fotók minősége okán. :)
Családi vetület
Szeretnék pár szót ejteni arról is, hogy a gyerekekre milyen hatással van a blog. Ők nem olvassák, nem nézegetik a blogfelületet, főleg a kütyüzés korlátozása miatt. Viszont tudják, hogy létezik, és javasolják is néha, hogy ezt-azt "tegyünk fel a Tutumuttira" vagy "nézzünk valamit a Tutumuttiról" (ez utóbbi a Pinterestről inspirálódást jelenti). Illetve a Mackó legutóbb számunkra is váratlanul előadott egy pár perces performanszt a meglepetéskártyájáról, amit rövid kupaktanács után meg is jelentettünk itt.
A hangsúly inkább a kreatív szemlélet átadásán van - erről itt írtam részletesen. Mivel a jövőben minden jel szerint kulcsfontosságú lesz a kísérletező kedvű, megoldásorientált látásmód, ezen az úton indultunk el mi is.
Őszintén hiszek benne, hogy a saját gyártmányú játékok, dekorációk, bútorok fejlesztik a gyerekeim kreativitását. Az eddigi tapasztalataim a következők: egyrészt sokféle megoldásban gondolkodnak, sok eszközt megismernek, másrészt természetes számukra, hogy egy nekik tetsző tárgy elkészítésébe ők is belevághatnak. Egy-egy alkotás kiállítása után pedig öröm látni a büszkeségüket!
Nyilván nem olyan az ő művük, mint pl. egy jelmeztervező munkája, de ez egyáltalán nem zavarja őket, mert a gyermeki fantáziának hála, lelki szemeikkel "felturbózzák" a végeredményt. :)
Tervek
Az elmúlt évben az is kiderült, hogy a férjemmel közös hobbink a barkácsolás. Jópofa dolog találni egy plusz kapcsot köztünk annyi év után, és együtt "magunkra formálni" az otthonunkat. Klassz, hogy a gyerekek terelgetése mellett belevágunk valami teljesen más projektbe. Szükségünk van még pár bútorra, úgyhogy idén is folytatjuk ezt a remek tevékenységet!
Újra szeretnék írni a gyereknevelés keserédes, sírva röhögős pillanatairól is. Engem a humor sokszor átlendít a nehézségeken. Sok hibám van, de kétségtelen, hogy pozitív tulajdonságaim egyike az, hogy saját magamon is gyakran nevetek. :)
Legyünk őszinték, ugyanúgy működik ez szinte mindenhol: a nyűgös-rohanós mókuskerék mellett olykor felragyog a szivárvány, vannak idilli pillanatok, amik miatt nem kérdés, hogy annyira, de annyira megéri csinálni ezt az egészet! És igen, megint a plafonon vagyok, de a következő percben már teljesen elolvadok a gyerekek ölelésétől vagy kedves szavaitól. Hát ezeket a mindennapi örömöket kellene valahogy megragadni, leírni, hogy évek múlva se felejtsük el!
Szurkoljatok, hogy sikerüljön! :)
Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok. Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok. Életünk kissé személyesebb mozzanatait Instagram oldalamon osztom meg.