A nagyfiam kb. 2 hetente kinyilatkoztatja, hogy szalagra van szüksége. Ilyenkor ezek a lépések következnek:
- Negyedmagammal megszállom a Röltexet.
- Válogatunk, fogdosunk, fiókokat húzogatunk az egyébként türelmes és udvarias eladónők nem kis rémületére.
- Miután családon belül letudom a szokásos teddmárvissza-nenyúljsemmihez-eztmostnemvesszükmeg jellegű kommunikációt és
- végre sorra kerülünk,
- kiválasztjuk, lemérik és kifizetjük,
- sűrű integetések, széles mosolyok és harsány sziázások közepette szélvészként távozunk.
Röviden és tömören, a gyerekeknek a Röltex maga a paradicsom! :)
Évente kétszer ejtjük útba kifejezetten az én kívánságomra: adventkor és kora tavasszal. Nagyon szeretem márciusban a szép fényes, színes, mintás szalagokat nézegetni!
Tavaly kezdtünk el szélborzolót készíteni és annyira tetszett, hogy idén is nekiláttunk. A szélborzoló szót mi találtuk ki, igazából ez egy szélzsák, szélirányjelző.
Nem kell ám nagy dologra gondolni, a mi verziónkhoz csak szalagokra és fakarikákra van szükség. Ez utóbbiak a Röltexből szintén beszerezhetők.
Többféle hasonló hosszúságú szalagot a karikára hurkolunk, kibiggyesztjük egy jól látható helyen elhelyezkedő faágra, és kész is.
Szép látvány, amikor lengeti a szél. Az erősebb tavaszi szelek még többször lesodorják a gyengébb ágakról, de ősszel már azt figyeljük, hogy milyen nehéz lehúzni a karikákat az időközben megnyurgult gallyakról. A szél irányát is megfigyelhetjük a segítségével. És olyan is előfordul, hogy a gyerekek kézbe veszik a fakarikát, pörögnek vele körbe-körbe, a sok színes szalag pedig csak úgy lobog-repked utánuk.
Kellemes tavaszi felfedezéseket, rácsodálkozásokat kívánok Mindenkinek!
