Úgy hozta az élet, hogy a két legkisebb gyerekünk egy éven belül látta meg a napvilágot. Neeem, nem ikrek... :)
Nagyon-nagyon jó, hogy mi így öten vagyunk egy család! És sok olyan élményben van mellettük részünk, ami, ha nagyobb lenne köztük a korkülönbség, nem adatna meg nekünk.
Íme az okok, amiért sok kicsi sokra megy:
1. Együtt elképesztő cukik! A Facebook-on keringő videókon látott übercukiságok (úgymint egy kis dundi baba kiszabadítja a kistestvérét a rácsos ágyból, bepelenkázzák egymást, egymás tappancsát puszilgatják, megosztják a cumisüveget, kacagva ölelgetik egymást stb.) az életünk mindennapos velejárói. :)
2. Nagyon korán elkezdenek egymással játszani. Ha jól emlékszem, a kicsi egyéves korára datálható ez nálunk.
3. Nagyszerűen kommunikálnak egymással. Lehet, hogy mi nem értjük, mit beszélnek, de ők értik egymást. :)
4. A kapcsolatuk nagyon bizalmas. Ikreknél hallani ilyenről. Ebbe idővel ügyesen beférkőzött a Nagy is, szerencsére. Persze ő se sokkal idősebb. :) Sok ismerős rácsodálkozik, milyen szépen eljátszanak hárman.
5. Egységben az erő! Érdekes megfigyelni a játszótéren, hogy az egykék vagy távolról figyelik a "falkámat", vagy bátortalanul közelednek hozzájuk - de az enyéim mindig szoros egységet képviselnek. Új helyen, ismeretlen társaságban sem feszengenek, mert ott vannak egymásnak, remekül eljátszanak hárman.
6. Nincs testvérféltékenység. A nagyobb nem emlékszik a külön töltött időkre, teljesen természetes számára, hogy ketten (ja nem is, hárman :) ) nyomulnak.
7. Értelmét veszti a szendvicsgyerek kifejezés. Ha a második és a harmadik gyerkőc az érintett (mint nálunk), akkor a középső nem is igazi középső (akiről olyan lelkiismeretfurdalást keltő dolgokat lehet olvasni, hogy rá sosem figyelünk stb.).
8. A legkisebb gyorsan fejlődik, önállóbb az átlagnál. Mozgásban, beszédben, szobatisztaságban, öltözködésben, evésben stb. a nagyok húzzák felfelé. Ő is szeretné ám bezsebelni a dicséreteket, ezért igyekszik. Nálunk pl. 2 hét különbséggel lettek szobatiszták a Kicsik.
9. Megtanulnak alkalmazkodni. Ez nem egyenlő a behódolással vagy az akaratgyengeséggel! Később a saját dolgukat fogja megkönnyíteni ez a tulajdonságuk.
10. Ha akarnám, sem tudnám elkényeztetni őket. Pedig igyekszem. :) De egyszerűen nincs arra lehetőségem, hogy az összes dackorszakos méregzsák minden egyes kívánságát teljesítsem.
11. Hamar véget ér a lemondásokkal teli kisbabás időszak. Idővel egyszerűbb lesz a logisztika, ugyanabba az óvodába/iskolába járhatnak, mehetnek közös szakkörökre, tanulhatnak együtt korcsolyázni, beülhetünk együtt egy mozifilmre stb.
12. Az évek meg a rutin - és a türelem. Egyrészt naprakész marad a tudás, hiszen csak 1-2 éve volt, hogy ugyanezeken a szakaszokon keresztülmentem a nagyobb gyerkőccel. Másrészt megtanulom mindhármat egyszerre etetni, altatni, vigasztalni, betegség esetén ápolni stb.
13. Kevesebb a játék a gyerekszobában. Állítólag! Mert mi lenne, ha a Nagy már tini lenne? Mivel egy korcsoportot képviselnek, kb. ugyanazokkal a kirakókkal, Legóval stb. játszanak, hasonlóan kreatívkodnak.
Ezzel most nem szeretném lesöpörni a nagyobb korkülönbséget az asztalról, de a kicsinek is vannak ám sok előnye - és sok-sok öröme!
Aki nem hiszi, járjon utána! :)
Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok.
Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok.
Havonta érkező hírlevelemre a blogfelület jobb oldalán tudtok feliratkozni.