Nemrég ismét szülinapoztunk! Az apukájukat köszöntötték a gyerekek ezzel a bájos szívecskés párnával:
Amint a fotón is látható, a huzat saját kezűleg készült, sok szeretettel és buzgó szorgalommal. :)
Kicsit szabálytalan, kicsit tökéletlen, de kedves és szeretni való - illik hozzánk. Két ovis és egy kisiskolás munkája (kis szülői beavatkozással), szerintem abszolút nem kell szégyenkeznünk miatta! :)
Ismét Varga Judit Dekor.álom című könyve biztosította a szakmai hátteret a bátor projekthez! A technikát Judit itt mutatta be részletesen, pólómintázás keretében.
A mi küldetésünket tekintve bátorságról - vagy inkább vakmerőségről? - leginkább szerény személyem tanúskodott. Bár a hófehér fal utólagos tisztítása a textilfestéktől nem szerepelt az előzetes terveim között, végül mind erőben és egészségben túléltük az ajándékkészítés kevésbé meghitt pillanatait is, a történet pedig abszolút happy enddel végződött.
Mivel parafadugót nem találtam otthon, leamortizált fakockát viszont igen (na ugye, hogy valamire jó lett!), erre rögzítettem a dekorgumiból kivágott szív formát. Kétoldalú ragasztót használtam, amit később igény szerint visszaszedhetek majd - hiszen elképzelhető, hogy a fakockának ezután is szánunk még valamiféle szerepet! :)
Közben rájöttem, milyen praktikus megoldás is a kocka, hiszen a hat oldalára akár különféle minták is ragaszthatók.
Kezdetben a főszabályt követve mindenki illedelmesen pecsételt, szépen sorban, egymás után. A Gengszter ötlete volt, hogy semmiképpen se törekedjünk a szabályosságra, hanem hármójuk lázadó jellemét kifejezendő, elkülönülten helyezzünk el egy mintát az egyik felső sarokban.
Egy idő után persze bevadultak, ekkor kellett nagyon észnél lennem, és a falon is ilyentájt jelent meg az első bronzszínű paca! A lelkesedés nem ismert határokat öltött, én vadul dobogó szívvel pislogtam és próbáltam követni az eseményeket, amíg ők gőzerővel pecsételtek még, még, még... Egyszer aztán csak sikerült visszaszereznem az irányítást, na ekkor lettek kész! :)
Most jött el az én időm - gondoltam naivan, és szelíden ecsetet ragadtam, hogy egységesen kitöltsem a szívek belsejét a festékkel. Igazi flow élmény: valami szépet alkotni, miközben a gondolataim szabadon szárnyalnak... Így is történt volna, ha csendes ügyködésemet nem kíséri vad ugrálás és hangos viháncolás a szent szülői ágy irányából. :)
A lényeg az, hogy vidám hangulatban telt az ajándékkészítés, az pedig plusz pont, hogy - a nehezítő körülmények ellenére - még a végeredmény is igazán mutatós lett.
Az ünnepelt arcán tükröződő meghatottság pedig külön örömöt jelentett mindannyiunknak.
Judit könyvét gyakran forgatjuk, ez ihlette a fürdő ajtaján díszelgő papírcsónakos dekorációt és a Mackó egyedi LED-lámpáját is.
Korábbi szülinapi témájú bejegyzéseimet a minionos megmozdulásról itt, az Olaf partyról itt találjátok.
Ha tetszett a poszt, megköszönöm, ha megosztjátok. Ajánlom figyelmetekbe rendszeresen frissülő Facebook oldalamat, ahol sok-sok további ötletet, tippet találtok. Életünk kissé személyesebb mozzanatait Instagram oldalamon osztom meg. Hírlevelemre a blogfelület jobb oldalán tudtok feliratkozni.
